Mit jelent az elég jó anya fogalma, és miért nem kell tökéletesnek lenned ahhoz, hogy szerető, biztonságot nyújtó anyává válj? Fedezd fel, hogyan segít az öngondoskodás, határok és jelenlét a kiegyensúlyozott anyaságban!

Mi az „elég jó anya” jelentése?

Az „elég jó anya” fogalmát Donald Winnicott gyermekpszichiáter, pszichoanalitikus vezette be, aki fejlődéspszichológiával foglalkozott. Számos édesanyának és gyermekének segített azzal, hogy megfigyelte azokat az alapvető tényezőket az anya-csecsemő interakció során, melyek a gyermeki lélek egészséges fejlődéséhez szükségesek. Tapasztalataiból kiindulva azt figyelte meg, hogy a gyermekek számára nem a tökéletes, hanem az érzékenyen reagáló, biztonságot nyújtó szülői jelenlét a legfontosabb. De miről ismerszik meg az elég jó anya?

Miért nem kell tökéletesnek lenned?

Winnicott arra szeretett volna rávilágítani, hogy a gyermeknevelésben nem kell tökéletesnek lenni. Az elég jó anya legfontosabb ismérvei, hogy:

• Érzékenyen tud ráhangolódni a csecsemő jelzéseire, teljes odaszentelődésben tud létezni kisbabájával.
• Fogadja a gyermek jelzéseit, megszelídítve visszatükrözi érzéseit.
• Képes érzékenyen reagálni gyermeke szükségleteire, de nem akadályozza meg minden frusztrációban, így segítve a csecsemő érzelemszabályozását, fokozatos alkalmazkodását a külvilághoz.

Az optimális mértékű frusztráció segít a gyermeknek, hogy képes legyen elsajátítani az önmegnyugtatást, a késleltetést és a feszültségcsökkentést. De mit is értünk optimális frusztráción? Azt a folyamatot, amikor

az édesanya lassan, fokozatosan elkezdi beépíteni a csecsemő életébe a várakozást, tehát nem elégíti ki azonnal és tökéletesen a gyermek minden igényét.

Úgy képzeld ezt el, mint egy arany középutat: ezáltal a gyermek számos készséget tud elsajátítani, miközben megtanulja azt, hogy a világ sosem fog tökéletesen alkalmazkodni az ő igényeihez – ami nem jelenti azt, hogy ne lenne egyébként biztonságban és szeretetben. Így alakulhat ki egy olyan belső erő és alkalmazkodó képesség, mely jó alapot biztosít az életben való adaptív boldogulásra.

Winnicott szerint a túlzott tökéletességre törekvő szülő valójában gátolhatja a gyermek fejlődését, hiszen saját elvárásai, frusztrációi, maximalizmusa megnehezíti a csecsemő igényeire való érzékeny, ösztönös ráhangolódást és akadályozhatja a gyermeket saját képességeinek kibontakoztatásában. 

Nézzünk meg most pár kapaszkodót, ami segíthet abban, hogy te is elég jó anyává válj a tökéletességre törekvő, kifáradt anya helyett! 

1. Engedd el az irreális elvárásokat

Rengeteg ellentmondásos információ áramlik feléd a nap minden percében azzal kapcsolatban, hogy milyen egy ideális anyuka, hogyan zajlik a tankönyvek alapján a várandósság, hogyan kellene nevelni a gyermeked, és még sorolhatnánk. Ezek az információk nemcsak összezavaróak, hanem irreális elvárásokat támaszthatnak feléd, melyek szorongást, teljesítménykényszert, bizonytalanságot, túlterhelődést válthatnak ki. Mindezt a bennünk élő, változóan rugalmatlan Belső Kritikus is meg tudja nehezíteni, amely gyerekkorunktól kezdve formálódik a környezet elvárásai, szüleink és a fontos tekintélyszemélyek intelmei, illetve saját érzékenységünk talaján. Nézzünk példákat irreális elvárásokra:

• Irreális külső elvárás: „Egy igazán jó anya sosem borul ki, mindig nyugodt tud maradni.”
• Irreális belső elvárás: „Mindent tökéletesen fogok csinálni, ha megszületik a kisbabám.”

Az elképzelések, vágyak akkor tudnak előre vinni, ha rugalmasak, megengedőek, szeretetteljesek és a keretek mellett szabadságot is adnak. Egy elég jó anya képes elengedni mind a külső, mind a belső szigorú elvárásokat és kritikus mércéket önmagával szemben és helyettük reális célokat megfogalmazni. Honnan tudhatod, hogy egy cél vagy szükséglet reális? Onnan, hogy nem okoz frusztrációt, bűntudatot, haragot, hanem megnyugtató, pozitív motivációt hordoz, erőt ad számodra.

• Példa reális célra: „A gyermekemnek érzelmileg elérhető édesanyja leszek, melybe belefér, hogy hibázhatok.”

2. Engedd el a tökéletességet

„Legyél laza” – milyen könnyű mondani, igaz? A gyakorlatban annál nehezebb elengedni a stresszt, görcsösséget, tökéletességre törekvést, hiszen a lehető legjobbat szeretnéd gyermekednek.

Az elég jó anyaságnak ugyanakkor ez az egyik legnagyobb üzenete: nem kell tökéletesnek lenni, sőt szabad és kell is lazítani a gyermekneveléssel kapcsolatos attitűdökön.

Ez a lazaság nem azt jelenti, hogy nem figyelsz eléggé vagy félvállról veszed a kisbabáddal kapcsolatos jelzéseket, sokkal inkább rugalmasságot és szeretetteljes megengedést jelez önmagad felé. Ha legközelebb aggódsz azon, hogy vajon elég jól csináltál-e valamit, gondolj arra, hogy a kisbabád nem arra fog emlékezni, hogy ki volt-e takarítva a lakás vagy tökéletes volt-e a fürdővíz hőmérséklete. Sokkal fontosabb, hogy érzékenyen ráhangolódtál a szükségleteire és egy nyugodt, szeretetteljes édesanyát érzett a veled való kapcsolódás során.

3. Az öngondoskodás és az énidő nem luxus

Mikor volt utoljára, hogy szántál magadra minőségi időt? A rengeteg teendő mellett már csak arra jut időd, hogy kimerülve elterülj az ágyban vagy még arra sem? Gondoskodni nemcsak a benned növekvő vagy már a karjaidban tartott kis életről kell, hanem önmagadról is. Az énidő is luxuscikknek hangozhat egy újszülött mellett, de már a babatervezés és várandósság alatt is érdemes felkészülni arra, hogy enélkül még nehezebb megküzdeni a mindennapi kihívásokkal. Kezdetben napi 10-15 perc énidő is rengeteget számít, melyet a kisbabád érésével fokozatosan lehet növelni.

Ne feledd: minél kiegyensúlyozottabb vagy, annál elérhetőbb tudsz lenni érzelmileg a gyermeked számára.

4. Légy jelen

Az elég jó anyasághoz hozzátartozik, hogy képes vagy megélni a pillanatokat. Te is tapasztalhatod, hogy az anyaság felfokozhatja a jövővel kapcsolatos aggodalmakat, amelyek elvonhatják a figyelmed a pillanat örömétől. A várandósság és a kisbabád növekedésének megélése akkor válhat igazi csodává, ha megtanulsz jelen lenni a pillanatban, értékelni minden apró történést, mozzanatot, érzést, mely az anyasághoz tartozik.

A gyermeked sírása, egy rossz éjszaka vagy a várandósság diszkomfortja is egy vissza nem térő pillanat az életedben, melyet pont most, pont így élhetsz át. Ha erre gondolsz, segíthet elfogadni a nehezebb perceket is, az örömteli mozzanatok megélését pedig még tovább növelheti.

5. Óvd a határaidat

A babatervezés, várandósság, szülés és a szülés utáni időszak testi és lelki változásai próbára teszik az alkalmazkodási képességünket. Az orvosi vizsgálatok, a tested addig nem tapasztalt változásai, a szülés élménye olyan tapasztalatok, melyek után természetes reakció, ha újra beszűkítenéd, védenéd tested határait, miközben gyermekeddel a szimbiózis, tehát a kezdeti teljes összeolvadás gyönyörű állapotát éled át. Ne ijedj meg, ha ebben az időszakban úgy érzed, hogy szükséged van egy kis énvédelemre. Ez jelenthet egy rövid elvonulást a fürdőszobába, beburkolózást egy nagy takaróba, pulóverbe vagy igényt az egyedüllétre, amikor kisbabád éppen alszik.

Nemcsak a testi, hanem a lelki, érzelmi határok is átrendeződnek ebben az időszakban, mely során fontos, hogy csak annyit engedj be a külvilág ingereiből, amennyi számodra komfortos. Ez a te anyaságod, a te utad, melyben számos segítő vehet részt, de ne felejtsd el, hogy senkinek nem kell megfelelned! A kisbabád akkor érzi a legnagyobb biztonságban magát, ha te rendben vagy, ehhez pedig elengedhetetlen, hogy olyan határokkal óvd magad, melyek a legnagyobb biztonságot jelentik számodra is.

Az elég jó anya épp elég

Nincs tökéletes nevelés, csak valódi kapcsolódás. A gyermeked egészséges lelki fejlődéséhez a szeretet és jelenlét számít, nem a tökéletesség. Lehet hibázni, hiszen abból tudsz tanulni és így válhatsz hiteles és önazonos édesanyává. A kisbabád akkor kapja belőled a lehető legjobb verziót, ha nyugodt, ellazult és önmagaddal szemben is elfogadó vagy, ekkor tudsz a legérzékenyebben ráhangolódni gyermekedre és elég jó anyává válni.

Írta: Nagy Nikolett, gyermek-és ifjúsági klinikai szakpszichológus