Vitán felül rettentően frusztráló állapot az, amikor neki kellene látnunk egy feladatnak, de egyszerűen képtelenek vagyunk rávenni magunkat, és egyetlen “megoldás” jelenik csak meg a szemünk előtt: a halogatás. Ilyenkor legtöbbször nem azért nem fogunk egyből a feladatba, mert nincs rá időnk, lehetőségünk, vagy mert nem tudjuk, mit is kellene tennünk pontosan (bár természetesen ezek fennállása is erősen hátráltató tényező) – hanem mert hiányzik hozzá a szükséges erő: a belső motiváció. 

“Hogyan legyek ilyenkor motivált? Hogyan kezdjek bele? Miért nem tudok elindulni?”

Ha neked is vannak néha ehhez hasonló kérdéseid egy-egy feladat vagy projekt elkezdése kapcsán, olvasd el az alábbi gondolatokat, tanácsokat!

Mi újság az energiaraktáraiddal?

Gyakran valóban a legbanálisabbnak tűnő okok állnak egy probléma hátterében. Vagyis: könnyen lehet, hogy egyszerűen azért nincs elég erőd és motivációd rávenni magadat valamire, mert lemerültek az energiaraktáraid. Kimerültél fizikailag, mentálisan és pszichésen egyaránt. Így bizony nehéz motiválni magadat arra, hogy további erőfeszítéseket tegyél.

Amíg ezek a szükségletek nem elégülnek ki, a magasabb szinteken fekvő szükségletek – például a kognitív és esztétikai szükségletek, az elismerés vagy az önmegvalósítás iránti igény – kielégítésére nem vagy csak alig szánunk energiát.

Sokkal jobban jársz ilyenkor, ha egyszerűen csak pihensz. Emlékezz Maslow piramisára, amit biztosan ismersz már: nem véletlenül a fiziológiai szükségletek – köztük a pihenés – képezik a piramis legalsó szintjét.

Nem akkor van itt az ideje az önmegvalósításnak, amikor az energiaszintünk a béka feneke alatt van. Emlékeztesd magadat erre mindig, amikor olyan káros hiedelmek jutnak az eszedbe, mint: “csak akkor érdemlem meg a pihenést, ha elértem valamit”, vagy: “majd pihenek a sírban”.

Az első tanács

Az első tanács tehát végtelenül egyszerű: ha fáradt vagy, pihenj! Ne várj a motivációra!

Mit értünk ez alatt?

Tévhit, hogy egy cél eléréséhez, egy feladat vagy egy projekt elkezdéséhez mindig magas motivációs szint szükséges. Valójában az ok és az okozat itt éppen ellentétes azzal, mint amit gondolni szoktunk: először cselekszel, majd az így elért apró részsikerek, részcélok fognak motivációs löketet adni. Ne várj tehát arra, hogy kellőképpen motivált legyél valami elkezdéséhez – kezdd el akaraterőből, felelősségtudatból, a motiváció pedig menet közben is megérkezhet.

Az értékek fontossága

Ha nem tudod rávenni magadat valamire, érdemes megvizsgálnod, hogy az elvégzendő feladat mennyire áll összhangban az általad képviselt értékekkel.

Jellemzően ugyanis olyan célokért vagyunk hajlandóak tenni, melyek beleillenek az értékrendünkbe.

Ezért nehéz motivációt merítenie a munkájához például annak a marketingesnek, akire a felettesei egy olajipari vállalat új kampányát bízzák, miközben ő lelkes környezetvédő. Vagy ezért veszi rá nehezen magát a tanulásra az a joghallgató, aki nem hisz a “rendszer” igazságosságában.

Amennyiben ez okozza a problémát, azt minden valószínűség szerint érzed is. Fontos emellett tudatosítani is magadban, hogy az elakadás mögött az értékek ütközése áll, és ezzel kell kezdened valamit. Ilyenkor nem érdemes azon erőlködni, hogy az értékrendedet igazítsd a feladathoz – a kérdés az, hogy mennyire lehetséges a feladatot az általad képviselt értékekhez igazítani. Ha úgy látod, erre nincs ráhatásod, dönthetsz úgy, hogy egyéb okból ráveszed magad a feladatra (például mert égető szükséged van a pénzre, amit kapnál érte), vagy az önazonosságot szem előtt tartva új feladat után nézel.

Találd meg a feladat értelmét

Simon Sinek Kezdj a miérttel c. könyvében ezen a példán keresztül mutatja be egy feladat értelmének fontosságát:

“Nézzük meg két kőfaragó történetét. Odamész az első kőfaragóhoz, és megkérdezed tőle: ‘Szereted a munkád?’ Felnéz rád és ezt válaszolja: ‘Azóta építem ezt a falat, mióta az eszemet tudom. A munka monoton. A perzselő nap forróságában dolgozom egész nap. A kövek nehezek, és emelgetni őket nap mint nap fájdalmas. Nem is biztos, hogy ez a projekt elkészül valaha is az én életemben. De ez egy munka. Kifizeti a számlákat.’

Megköszönöd az idejét és továbbállsz. Odamész a nagyjából tíz méterre távolabb álló másik kőfaragóhoz. Felteszed neki ugyanazt a kérdést: ‘Szereted a munkád?’. Felnéz, és azt mondja: „Szeretem a munkám. Egy katedrálist építek. Persze, olyan rég dolgozom ezen a falon, hogy már nem is emlékszem rá, és igen, a munka néha monoton tud lenni. A perzselő nap forróságában dolgozom egész nap. A kövek nehezek, és emelgetni őket nap mint nap fájdalmas. Nem is biztos, hogy ez a projekt valaha is elkészül az én életemben. De egy katedrálist építek.”

A két válasz közötti különbséget szinte tapintani lehet. Bármennyire is pontosan ugyanazt a feladatot végzi a két kőfaragó, hatalmas különbség, hogy a második nem csak azért dolgozik, hogy pénzhez jusson. Ő nagyobb, a Maslow piramis felsőbb szintjeihez tartozó értelmet is lát maga előtt: ő katedrálist épít, hozzájárulva ezáltal rengeteg ember vallásgyakorlásához, lelki békéjéhez. Kérdezd meg magadtól: amit csinálsz, az egyszerűen csak “munka”, vagy “katedrálist építesz”?

Ha az előbbi, akkor érdemes átgondolnod, hogy hogyan tudnád az ezzel kapcsolatos szemléleteden változtatni. Mihez járulna például hozzá a halogatott tevékenység elvégzése, túlmutatva önmagán?

Reális célok

Vizsgáld meg, mennyire reális a halogatott tevékenységgel kapcsolatos cél. Ha úgy látod, a képességeidhez mérten túlságosan magasak a célok, akkor érthető, hogy miért nehéz belevágnod: talán nyomaszt, hogy nem fogod tudni teljesíteni azt. Sőt, azt is gondolhatod, hogy mivel eleve esélytelen elérni azt, teljesen felesleges belefogni.

Nem mindig tudatosul, de a halogatás mögött gyakran a kudarctól való félelem áll: “mi lesz, ha nem sikerül?”

Ebben az esetben érdemes (azon kívül, hogy a képességeidet fejleszted) alcélokra bontanod a végső célt, és mindig csak az aznap elérendő kisebb célt figyelned. Például ha a fő célod gimnazistaként, hogy orvos legyél, ahhoz előbb el kell érned, hogy felvegyenek orvosi egyetemre, amihez többek között remek kémiai és biológiai ismeretek szükségesek. Ehhez pedig a mai napon az járul hozzá (legkisebb alcélként), hogy elolvasol és megtanulsz 20 oldalt a tankönyvből.

Az is könnyen lehet, hogy túl egyszerű, monoton és unalmas a feladat, amit tologatsz magad előtt. Mosogatnod kellene például? Találd ki, hogyan tudnád a mosogatást nagyobb kihívássá, esetleg élvezetesebb tevékenységgé tenni. Például szabj korlátokat magadnak: maximum fél liter vizet használhatsz, 5 perc alatt mindent el kell mosogatnod, stb. Vagy hallgasd közben a kedvenc zenéidet, podcastedet, esetleg a hangoskönyvedet, hogy összességében pozitív élménynek éld meg az egyébként monoton mosogatást.

Képzeld el!

Maradjunk még egy kicsit a céloknál. Ahhoz, hogy egy adott tevékenységgel kapcsolatos cél valóban motiválni tudjon, el kell tudnod képzelni, hogy hogyan fog kinézni az, amikor majd eléred.

Egy cél elérésének elképzelése, a vizualizáció nem egyezik azzal az elképzeléssel, hogy “gondolj rá, és sikerülni fog”. Természetesen nem elegendő gondolni rá, tenni is kell érte. Az azonban nagyon sokat segíthet, ha látod magadat, amint eléred a célt. Ha ezt el tudod képzelni (lehetőleg minél nagyobb részletességgel), jobban tudsz benne hinni is, és talán azt is meglátod, mi szükséges ahhoz, hogy ezt elérd. Lehet, már néhány alkalomnyi vizualizáció elegendő lehet ahhoz, hogy kibillenj a holtpontról.

Kürtöld világgá

Kitaláltál egy remek ötletet, de a megvalósítását folyton tologatod? Jelentsd be másoknak (a családnak, barátaidnak, kollégáknak, Instagram-követőidnek stb.), hogy mikor állsz elő az első lépéssel, az első verzióval!

Ismered a “minimum viable product” (MVP, magyarul: minimálisan életképes termék) kifejezést? Egy olyan termékváltozatot takar, amely éppen elég funkcióval rendelkezik ahhoz, hogy használható legyen ahhoz, hogy már visszajelzéseket lehessen kapni róla a további lépésekhez.

Azáltal, hogy nem csak magadnak tűzöl ki bizonyos határidőket, de másoknak is elmondod, megnöveled annak esélyét, hogy el is készülj – legalább egy MVP-vel.

A kimondott szónak ugyanis ereje van.

Egyikünk sem szereti azt az érzést, amikor másoknak magyarázkodnunk kell, amiért nem tartottuk a szavunkat, és a bejelentésünk ellenére nem hozakodtunk elő semmivel. Ennek a helyzetnek az elkerülése is plusz motivációt adhat ahhoz, hogy időben belekezdjünk ötletünk megvalósításába.

Az ebben a cikkben leírt javaslatok távolról sem a teljesség igényével készültek, szerencsére. Ahhoz azonban talán elegendőek, hogy elgondolkodj azon, miért halogatod a megvalósítást, és milyen lehetőségeid vannak az akadályok elhárítására. Sok sikert hozzá!