A reziliencia jelentése

Azt gondolhatjuk, hogy a megterhelő események egyértelműen negatív hatással vannak a személyiségre, és meglepődünk, ha azt látjuk, hogy vannak, akik a nehézségek ellenére is jól boldogulnak. Ezt a jelenséget rezilienciának nevezzük. A pszichológiában a reziliencia fogalma alatt a személyiség rugalmas ellenállóképességét értjük. Nézzük meg, hogy mit is jelent mindez részletesebben!

A stressz és a negatív életesemények – melyek erőssége lehet kisebb vagy nagyobb –, köztudottan nagy szerepet játszanak a mentális betegségek kialakulásában. Azonban egyáltalán nem biztos, hogy a minket ért ártalmak mentális zavarhoz vezetnek.  A stresszre adott reakcióink és ahhoz való alkalmazkodásunk, vagy éppen az alkalmazkodás hiánya nagyon sajátos és kontextusfüggő. Bizonyára tapasztaltuk már a saját bőrünkön is, hogy vannak nehézségek, melyekhez tudunk alkalmazkodni, míg másokhoz nem tudunk – tehát megállapíthatjuk, hogy nem minden nehézség vezet rossz kimenetelhez. Olyan eseteket is láthatunk, amikor nagyon súlyos, traumatikus történéseken megy keresztül valaki és mégis felépül belőle, sőt akár érettebben jön ki a helyzetből. Elgondolkodtató, hogy vajon mi lehet ennek az oka. 

A reziliencia jelenségével már az 1970-es évek eleje óta foglalkoznak a kutatók. Kezdetben szegénységben és elhanyagoltságban felnövő gyermekeket vizsgáltak., Azt lehetett megfigyelni ezeknél a gyerekeknél, hogy nem minden esetben teljesítettek rosszabbul, mint az egészséges környezetben felnövő társaik. Holling nevéhez fűződik a reziliencia kifejezés bevezetése. A latin „re-salire” szóból eredeztethető, amely azt jelenti, hogy hátraugrani, előre-hátrafeszülni, de nem eltörni. A reziliencia szó jelentése magyarul lélektani rugalmasság. 

A reziliencia meghatározása

A mai napig nincsen egységes meghatározása, azonban a legtöbb leírásban közös, hogy rezilienciáról csak abban az esetben beszélhetünk, ha viszontagságot jelentő körülmények ellenére pozitív a kimenetel. Azért is nehéz a reziliencia egységes leírása, mert vannak élethelyzetek, melyek egyikünknek ártalmas, a másikunknak azonban nem az. Ugyanez igaz az alkalmazkodásra: némelyikünknek ugyanaz a reakció pozitív kimenetelt jelent, míg mások esetében nem számít pozitívnak. 

A reziliens személy

Fentebb kifejtettük, hogy mi a reziliencia szó jelentése – most nézzük meg, hogy milyen egy reziliens személy. A reziliens kifejezést olyan személyekre használhatjuk, akiket nem tör meg egy-egy szorongató helyzet vagy életesemény, hanem alkalmazkodni tudnak a rájuk váró nehézségekhez. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ők nem élik meg teherként az adott szituációt, csak képesek megküzdeni vele és fejlődéssel kijönni belőle. Itt egy szemléletes példa a reziliencia bemutatására: ha egy üveget túlzott terhelés ér, ripityára törik, azonban ha egy teniszlabdát eldobunk, visszapattan. A reziliens teniszlabda nem törik el, nem deformálódik. Az, hogy valaki reziliensnek mutatkozik bizonyos helyzetekben, nem jelenti azt, hogy minden helyzetben az. Különböző nehézségek megoldásához különböző készségekre lehet szükség, és nem biztos, hogy ezek mindegyike szerepel az eszköztárunkban. Tehát ne úgy tekintsünk rá, hogy van, vagy nincs, hanem különböző mértékben lehet jelen más-más helyzetekben.

Milyen ártalmakkal szemben lehetünk ellenállóak?

Ahogy korábban említettük, ugyanazon ártalmakat nem biztos, hogy minden ember valóban ártalomként éli meg, azonban vannak olyan körülmények, melyek egyértelműen nehezek, megterhelőek. A teljesség igénye nélkül ilyen lehet a nem megfelelő családi környezet, ahol például a szülők bántalmazóan viselkednek, esetleg mentális zavaruk van, vagy hátrányos helyzetben él a család. Külső körülmények között is akadnak, melyeket egyöntetűen idesorolhatunk, mint pl. a természeti katasztrófák (özönvíz, földrengés), vagy háború.

Milyen tényezők segíthetnek minket ellenállóbbá válni?

Vannak bizonyos tényezők, melyek pozitívan képesek hatni a reziliencia mértékére. 

Ezeket 3 csoportba sorolhatjuk:

1. Személyiségből eredő tulajdonságok, vonások, készségek: helyes önérték, önbecsülés, illetve a kontroll érzése, hogy ráhatásom van az életemre. A jó kommunikációs készségnek köszönhetően könnyebben tudunk kapcsolatokat kialakítani, így számíthatunk társas támaszra. Önállóság, aminek hatására képesek vagyunk egyedül szembenézni a problémákkal. Tudjuk szabályozni érzelmeinket, viselkedésünket, valamint képesek vagyunk a változásokat elfogadni és nem utolsó sorban, inkább a célokra fókuszálni a nehézségek helyett.

2. A család: egészséges kötődési kapcsolat az anya és gyermeke között, az anya iskolai végzettsége, illetve kiterjedt családi kapcsolatok.

3. Társas környezet: a társas támasz megléte, amikor érzelmileg támogató emberek vesznek minket körül. Ide tartozhat az iskolához való megfelelő kötődés, egy hozzáértő mentor jelenléte, közösségi tevékenységekbe való aktív bekapcsolódás, illetve különböző közösségekbe való beépülés.

Werner és Smith “legyőzhető sérülékenységnek” nevezik a rezilienciát, melynek során a fent említett ártalmakat a felsorolt tényezők ellensúlyozni tudják. Ezek a faktorok segíthetik a megfelelő alkalmazkodást a viszontagságokkal szemben, vagy csökkenthetik a kockázati tényezők, vagy a stressz negatív hatásait. A rezilienciát a környezeti, pszichológiai tényezők mellett genetikai és biológiai faktorok is meghatározzák. Ezek a tényezők interakcióban, kölcsönhatásban vannak egymással.

A reziliencia jelentősége

Ha röviden szeretnénk összefoglalni, hogy mi a reziliencia, azt mondhatjuk, hogy a stabil egyensúly fenntartásának a képessége. Szerencsénkre nem különleges képességeken múlik, hanem tanulható készségről van szó. A következő blogbejegyzésünkben bemutatunk olyan egyszerű gyakorlatokat, melyekkel fejleszthető a reziliencia mértéke.