Ha te is emberből vagy, veled is megesett már: miután elhatároztad, hogy ez így nem mehet tovább, és új szokást vezetsz be az életedbe (vagy fordítva: elhagysz egy károsat), nagy lelkesedéssel vetetted bele magadat a változtatás megvalósításába – hogy aztán egy-két hét múlva nagy sóhajtások közepette korhold magadat, amiért megint nem sikerült kitartanod az elhatározásod mellett.

Pedig tisztában vagy vele, hogy

• mennyit jelentene az egészséged szempontjából, ha rá tudnád magadat venni a rendszeres futásra vagy a dohányzás elhagyására;
• mennyivel több időd maradna magadra és a családodra, ha este nem vennéd elő a gépet;
• mennyivel fókuszáltabban tudnál dolgozni bizonyos technikák rendszeres alkalmazásával;
• és mennyivel jobban beszélnél idegen nyelveket néhány hónap múlva, ha minden nap akár csak néhány percet gyakorolnál.

Az elkerülhetetlen csapda

Egy szokás kialakítása során mindannyian ki vagyunk téve annak a kockázatnak, hogy lesznek pillanatok, amikor elgyengülünk. Amikor olyan jó lenne inkább otthon ülni a futás helyett. Amikor olyan nagy a feszültség, hogy úgy érezzük, már egyetlen slukk is sokat segítene. Amikor úgy unatkozunk, hogy semmi más nem jut eszünkbe, csak az online játék. Amikor azt gondoljuk, hogy ha ma kimarad a tanulás, az semmit nem befolyásol. Amikor “most az egyszer” mégis ránézünk este a levelezésünkre, mert holnap nagyon sok dolgunk lesz. Amikor így vagy úgy, de alkut kötünk, elcsábulunk.

Ha ilyenkor nem vagyunk rendkívül tudatosak, céltudatosak és fegyelmezettek, az azonnali, de illékony kielégülés végül győzedelmeskedni fog a később bekövetkező, de jelentős és tartós jutalom felett.

Nem árt tehát, ha erre előre felkészülünk. De hogyan?

Kösd ki magad egy árbochoz!

Még mielőtt rohannál is a Balatonra egy kötéllel, hadd magyarázzam meg a “Kösd ki magad egy árbochoz!” alcímet. Itt jön a képbe Odüsszeusz, Homérosz mesteri allegóriáján keresztül.

Talán még emlékszel a történetre: Odüsszeusz Trójából hazafelé tartó hajóútján találkozott a szirénekkel. A szirének éneke annyira csábító volt, hogy aki azt meghallotta a tengeren, azonnal eltért úti céljától, és szigetük felé vette az irányt. Ott aztán a tengerész a rejtőző sziklák miatt óhatatlanul hajótörést szenvedett.

Odüsszeuszt azonban előre felkészítették a szirének okozta halálos veszélyre. Mivel tisztában volt vele, hogy senki nem lesz képes ellenállni a kísértésnek, olyan megoldást választott, amely garantálta, hogy ne kövessen el végzetes hibát: megkérte a legénységét, hogy kössék őt az árbochoz, a többiek fülébe pedig viaszt tömtek. Így végül a szirének közelébe érve hiába érzett ellenállhatatlan késztetést arra, hogy a hajót a szigetük felé irányítsa, a legsebezhetőbb pillanatokban semmit sem tehetett, hiszen le volt kötözve, legénysége pedig nem halotta őt.

Az Odüsszeusz-szerződés

Homérosz története nyomán Odüsszeusz-szerződésnek nevezték el azokat az ún. elköteleződési eszközöket, melyek kialakítása megnehezíti a dolgunkat a jövőben, amikor épp egy gyengébb pillanatunkban szabotálnánk hosszú távú elhatározásainkat.

Ezt a szerződést önmagunkkal kötjük egy olyan állapotunkban, amikor még racionálisan tudunk gondolkodni azzal kapcsolatban, hogy mi az igazi érdekünk.

A módszerrel képesek vagyunk kontroll alatt tartani a jövőbeni viselkedésünket a céljainkkal ellentétes, ideiglenesen felmerülő vágyak és késztetések hatása alatt is. Ezáltal könnyebben kitarthatunk az újonnan elhatározott jó szokások mellett, és távol tarthatjuk magunkat a rosszaktól.

Mi lehet a te árbocod?

James Clear Atomi szokások című könyvében említést tesz Victor Hugo esetéről, amikor új kiadója egy igen szoros határidő elé állította a Notre Dame-i toronyőr megírása kapcsán. Hugo – hogy elejét vegye a rá jellemző újabb és újabb halogatásoknak – összeszedte szinte az összes ruháját, és megkérte asszisztensét, hogy zárja el azokat egy szekrénybe. Mivel alig maradt ruhája, az egész telet a dolgozószobájában töltötte. A Notre Dame-i toronyőrt a határidő előtt két héttel korábban adta le.

Nem kell azonban Odüsszeusz és Victor Hugo esetéhez hasonló drasztikus elköteleződési eszközt választanunk.

• Ha úgy érezzük, jobb lenne este kevesebbet tévézni, lemondhatjuk az előfizetésünket, és megkérhetünk valakit, hogy változtassa meg a jelszavunkat, amivel újra előfizethetnénk.
• Ha sportolni akarunk, előre kifizethetünk egy bérletet, hogy jobban “fájjon” kihagyni az edzést.
• Időzárat tehetünk a gépünkre vagy bizonyos applikációkra, hogy ne dolgozzunk, játsszunk, facebookozzunk rajta túl sokat.

Ilyen módon tehát lényegében azt érjük el, hogy végül több erőfeszítést kell tennünk a jó szokásból való kilépéshez, mint a szokás folytatásához, vagy az “elgyengüléssel” járó következmények jobban fájnak, mint amennyi azonnali kielégülést adna az elcsábulás. Akkor pedig miért is ne tartanánk ki inkább az elhatározásunk mellett? Érdemes tehát átgondolni, hogy mi lehet a te árbocod, amihez a kritikus pillanatok előtt “rögzítheted” magad, hogy ezáltal is könnyebben elérhesd valódi céljaidat.

Felhasznált irodalom:

James Clear: Atomi szokások