Létezik egy különleges állapot, amelyben rendkívül fókuszáltan, kreatívan és szinte maximális hatékonysággal tudunk dolgozni, és amely hosszú távon bizonyítottan hozzájárul a boldogságérzetünk emelkedéséhez. 

Ebben az állapotban teljesen belefeledkezünk abba, amit csinálunk, figyelmünk teljes egészében az adott feladatra irányul, és a körülöttünk lévő világ az idővel együtt megszűnik létezni. Úgy érezzük, hogy nem kell gondolkodni a mozdulatainkon sem, hiszen amit csinálunk, az szinte kifolyik belőlünk – és közben nem foglalkoztat minket semmilyen aggály vagy probléma.

A produktivitás szempontjából tehát kifejezetten előnyös, ha minél többször tudjuk megélni ezt az élményt. Hatását egyaránt kamatoztathatjuk munkavégzés, tanulás, sportolás vagy akár valamilyen hobbi végzése során is. 

De hogyan érhetjük ezt el? Csak magától jöhet létre, vagy mi is tehetünk érte?

A flow-élmény felismerése

A fent leírt állapot egyidős az emberiséggel, mégis csak néhány évtizeddel ezelőtt vizsgálták és írták le tudományos keretek között – mégpedig a magyar származású világhírű pszichológus, Csíkszentmihályi Mihály és csapata. Ők nevezték el flow-élménynek, de gyakran szoktunk még áramlat-élményként hivatkozni rá, esetleg zónaként.

Annak érdekében, hogy minél gyakrabban érhessük el ezt a vágyott állapotot, nem árt, ha fel tudjuk ismerni, amikor éppen benne vagyunk. Nézzük meg ezért röviden, hogy mik a flow-élmény legfontosabb jellemzői:

• Nem gondolkodunk a cselekvésen, amit éppen végzünk, az spontánul, automatikusan jön magától. Ha már évek óta vezetünk autót, nem kell átgondolnunk, hogy milyen mozdulatokra lesz szükségünk például egy kanyar bevételéhez (index, pedál és kormány használata), egyszerűen csak csináljuk.
• A cselekvés végzése önmagában is jutalmazó (ezeket hívjuk autotelikus cselekvéseknek). Nem azért csináljuk, mert bármilyen külső jutalmat vagy megerősítést akarunk ezáltal szerezni, hanem mert élvezzük, és ez a legnagyobb hajtóerő.
• A tudatunk beszűkül, így erősen fókuszálunk az adott tevékenységre, és jóval kevésbé leszünk tudatában annak, hogy mi történik körülöttünk. Ebben az állapotban sokkal valószínűtlenebb, hogy a belső ingerek (például éhség, fáradtság érzése) és külső ingerek elvonják a figyelmünket.
• Úgy érezzük, mi irányítunk. Tudjuk, hogy mit csinálunk és mit akarunk elérni. Minden tényező, amely befolyásolhatja a végeredményt, irányításunk alatt van.
• Én-tudatunk erre az időre teljesen megszűnik. Flow-állapotban nincs önvizsgálat, nem rágódunk azon, hogy “mi lesz, ha esetleg…” Belső Kritikusunk nem telepszik rá a viselkedésünkre és a döntéseinkre, vagyis úgy cselekszünk, hogy nem aggódunk a hibáink, mások elvárásai és megítélése miatt. Félelmeink szertefoszlanak, béke és magabiztosság jár át.
• Időérzékünk erősen torzul. Előfordulhat, hogy úgy érezzük, húsz percre mélyültünk csak el egy tevékenységben, de amikor ránézünk az órára, kiderül, hogy több mint másfél órája görnyedünk felette. De az ellenkezőjéről is gyakran számolnak be, főleg sportolók: például egy távolugró gyakran tapasztalhatja versenyeken, hogy az a néhány kitüntetett másodperc, amíg nekifut, elrugaszkodik és a levegőben úszik, hosszú perceknek hat.

A flow-élmény során nem feltétlenül tapasztaljuk meg egyszerre az összes fent említett jellemzőt. Általában minél többet élünk át belőlük, annál erősebb a flow-élményünk.

Így tehetsz a flow-élményért

A modern boldogságpszichológiai kutatások eredményei alapján egyértelműen kijelenthető, hogy a minél több, flow-ban végzett tevékenység az egyik alappillére a hosszú távú boldogságnak.

Áramlat-élmény véletlenül is bekövetkezhet, a külső és belső körülmények szerencsés együttállásának eredményeképpen. Például ha ebédszünetben egy kolléga bedob egy jó ötletet, és arra rákapcsolódik valaki, aztán egy harmadik kolléga még tovább gördíti, akkor ilyen módon szinte teljesen spontánul kialakul egy kiváló, lelkesítő ötlet. Sokkal valószínűbb azonban, hogy a flow-élmény egy szabályozott tevékenység eredményeként jön létre.

Elméletileg bármely tevékenység során elérhetünk kisebb-nagyobb intenzitással flow-t, ha át tudjuk a tevékenységet és a körülményeket olyan módon alakítani, hogy megfeleljenek négy fontos feltételnek:

1. Mindig legyen világos a cél. Amikor sportolunk, a cél teljesen egyértelmű: több pontot kell szereznünk, mint az ellenfél, vagy például 5 percnél rövidebb idő alatt kell lefutnunk egy távot. Sokszor munka során is világosak a célok: például X mennyiséget kell legyártani egységnyi idő alatt. Fontos tudni, hogy ha a cél homályos, vagy egyáltalán nincs is különösebb célunk, nem kerülhetünk flow-állapotba.
2. Kapjunk visszajelzést a haladásról, lehetőleg minél hamarabb. Van, amikor a visszajelzés kívülről érkezik: például a felettesünk vagy a megrendelő megmondja, erre gondoltak-e, vagy valamin változtassunk. Sokszor azonban nincs kívülről jövő visszajelzés, ilyenkor a belső iránytűnk segít. Egy festő például festés közben ránéz a készülő műre, és láthatja, jó-e az irány. Ilyen egyszerűen is lehet visszacsatoláshoz jutni, melyek időnkénti, rendszeres és lehetőleg azonnali megléte szintén nélkülözhetetlen a flow-élményhez.
3. A képességeink és a kihívás egyensúlyban kell legyenek. Ha képességeinkhez mérten túl alacsony a kihívás, az unalmat eredményez, míg a túl magas kihívás frusztrációt okozhat. Az az ideális, ha a kihívás szintje kicsivel magasabb, mint a hozzá szükséges képességeink szintje.

Ha túl nehéz a feladat, nézd meg, hogyan tudnád alfeladatokra bontani, és csak azokra fókuszálni. Ahogy mondani szokták: az elefántot sem lehet egyszerre megenni. Ha pedig túlságosan egyszerű feladatot kell végezned, gondolkodj el azon, hogyan tudnál kitalálni hozzá nagyobb, szórakoztató kihívásokat. Ihletet adhat annak a szórólaposztó fiúnak az esete, aki azzal dobta fel a monoton feladatát, hogy pontrendszert talált ki magának: például ha egy két méter magas személynek adott szórólapot, az 5 pontot jelentett; ha kutyasétáltatónak, az 2 pont, ha piros kabátosnak, az 3 pont stb., és elhatározta, hogy minden nap el kellett érnie egy bizonyos pontszámot.

4. A külső és belső körülmények is alkalmasak legyenek arra, hogy tudjunk koncentrálni, vagyis ne vonja el semmilyen zavaró inger a figyelmünket, mikor leülünk dolgozni, tanulni. Ha a körülmények megfelelnek ennek, az elménk gyakran önállóan is képes flow-állapotba kerülni.

Ennek elérésére számos apró trükköt vethetünk be, amely biztosan nem fog az újdonság erejével hatni. 

• Például mielőtt leülünk dolgozni, tanulni, kapcsoljuk ki az értesítéseket a telefonon. 
• Határozzuk el, hogy nem az egész nap során, hanem csak két-három, előre meghatározott időpontban nézzük meg az emailjeinket. 
• Ha nagy körülöttünk a zaj, használjunk fejhallgatót. 
• Hagyjuk abba a multitaskingot is: a közhiedelemmel ellentétben nem leszünk tőle hatékonyabbak.

Mindezek mellett érdemes flow-állapot előtti szokásokat, rituálékat kialakítanunk, hogy minél könnyebben és gyorsabban tudjunk fókuszált állapotba kerülni. Így az agyunk előbb-utóbb megtanulja, hogy mik azok a jelzések (maguk a szokások), amelyek megléte után koncentrálnia kell. Ilyen rituálé lehet egy-egy elmélyültséget igénylő tevékenység előtt a ketyegő óra hallgatása, a meditáció, a kávéivás rituáléja. Ahogy a flow-állapotot tanulmányozó tudós, Kotler megjegyzi: a flow követi a fókuszt (bár az még nem teljesen egyértelmű, hogy a flow és a fókuszáltság kapcsolatában melyik az ok és melyik az okozat – valószínűleg mindkettő lehet ez is, az is).

Érdemes mindezekre tudatosan is figyelni, ezáltal nagyban hozzájárulhatunk ahhoz, hogy görcsösség nélkül, elmélyülten és produktívan tudjunk dolgozni, tanulni, és még jobb teljesítményt érjünk el.